Conte szerint a Juve akkor lesz valaki nemzetközi szinten, ha legalább egy El-döntőbe eljut. Szerintem a Benfica akkor képes átlépni a saját árnyékát, ha megnyeri ezt az Európa-ligát. Bátran mondhatjuk ezek alapján, hogy tegnapi meccs tétje mindkét csapat számára az volt, hogy a nemzetközi középszerből felzárkózzon a szigorúan vett nemzetközi élmezőny végébe. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ennyike:
Első a másodikkal, Sas az Oroszlánnal, Benfica a Sportinggal. Ma este láthatunk egy olyan Lisszaboni Derbit, ahol végre nem sajnálni kell a Sportingot, hanem utálni, és ahol a történelmet nem felidézzük, hanem tovább írjuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tíz éve már, hogy nincs velünk Miki.
A mai nap igazán szomorú dátum minden benfiquista számára: ma tíz éve, hogy elment közülünk Fehér Miki, és ma emlékezünk először úgy Eusébio születésnapjára, hogy nincs köztünk a Fekete Párduc.
Bár minden évben elkap a szomorú hangulat, idén valahogy Eusébio halála miatt minden máshogy alakult. Már tavaly év vége óta tervezgettem, hogy hogyan lehetne méltó emléket állítani Mikinek ezen a szomorú kerek évfordulón, de végül semmi olyan nem jutott eszembe, ami igazán hozzá tudna tenni ahhoz a gyönyörű életműhöz, amit Fehér Miki magáénak tudhat.
Miki 24 évet volt köztünk, ezalatt azt hiszem örökre beírta magát minden sportszerető magyar és portugál emlékezetébe. Ő az az ember, aki ha eszembe jut, akkor egyszerre mosolygok, és szorul össze a szívem. Ő az az ember, aki alázattal, valóban a futballért élve tette amit tett. Ő az az ember, akit még kiskamaszként vesztettem el, de örökké hiányozni fog. Korábban így írtunk róla:
Egy megemlékezés “Tudom, hogy most is mosolyogsz” címmel az én tollamból.
Gomes88 a győri utánpótlás focistájaként élte át a tragédiát, az ő történetét itt olvashatjátok.
Szerencsére emléke nem merült feledésbe. A portugál szurkolók ma is megemlékeznek róla, és itthon is évről évre olvashatóak szívszorító megemlékezések Mikiről. A taccs.hu rövid életrajza Mikiről itt olvasható.
Nyugodj békében, Miki! Tudom, hogy most is mosolyogsz…
Gyalog galopp, vagy egy félresikerült négyütemű fekvőtámasz?
Csak a kezemet figyeljék, mert csalok! Megveszem háromért, eladom 25-ért. De ez még mind semmi: mindezt ugyanazzal az emberrel játszom el – mindössze 3 év alatt!
Luís Filipe Vieira
A kép két széle között 22 millió euró a különbség. Három év alatt ez nem rossz hozam.
Elég gyenge Klasszikót hozott a január, mi viszont több, mint 4 év után végre megvertük a Luzban a Portót bajnokin. Van két pont előnyünk? Van. Megvertük a Portót? Meg. Tökéletesen elégedettek vagyunk? Nem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Eduardo Almeida személyében portugál edzővel erősített az NBII-es Kozármisleny. Ha a portugál tényleg egy felkészült, lelkiismeretes tréner, akkor nagyot fognak nézni az elmúlt évben Szabó Zsolt által vezetett mislenyiek.
A motivációit rohadjak meg, ha értem, de a derék Almeida jó embernek tűnik:
A klubközleményben rögtön egy tipik messziről jött ember motívum is előkerül: Kozármislenyben úgy tudják, hogy a nagy hírű maláj kiesőjelölt T-Team vezetőedzője volt, valójában azonban mint az akadémia vezetője dolgozott, és a egy edzőváltáskor lett a vezetőedzői padra beugró tűzoltó a 35 éves mester.
A szakember fél éves szerződést kötött, célja pedig a csapat bent tartása a másodosztályban. Nagyobb szerencsét kívánunk neki, mint a Vasas padját 7 meccs erejéig tesztelő Quim Machadónak.
Mondjuk eddig is náluk volt. Mindenesetre tegnap a Sporting egy kamubüntetővel, és két okos góllal 3-0-ra lelépte a városi kisrivális Belenensest, ezzel pedig átmenetileg öt pontra növelte előnyét a Benfica-Porto páros előtt.
A Braga 2-0-ra verte a Setubalt, illetve ezen a mérkőzésen nyerte meg a hajrában a forduló Devecseri-díját Vezo – gól a linken.