[Somos Benfica!] Guttmann Béla – a régi idők focijának legmegosztóbb személyisége

guttmann bélaA tavalyi bukta után nem gondoltuk volna, hogy egy év múlva újra lesz lehetőségünk bizonyítani azt, hogy igenis az európai elitbe tartozunk, ill. azt is, hogy a legendás Guttmann átoknak semmiféle természetfeletti ereje nincs. Az mindenesetre tény, hogy Guttmann Béla 52 éve elátkozta a csapatot és az azóta lejátszott 7 európai kupadöntőnk mindegyikét elveszítettük, s ha már ilyenkor úgyis róla beszél Európa és elhíresült átkát emlegeti, áldozunk egy posztot mi is Guttmann Bélára, hogy ki is volt ő valójában és hogyan jutott el a Benfica kispadjáig. Vigyázat, gigaposzt következik!

Téved, aki azt gondolná, hogy a híres-nevezetes átkán kívül semmi érdekes nincs az egykori edző életében. Átélte a két világháborút, bejárt három kontinenst és 20 csapat kispadján ült cifra karrierje során, mielőtt visszavonult, de lássuk, hogy mi minden történt vele szépen, sorjában.

Béla 1899-ben született Budapesten egy osztrák-magyar zsidó családban. Szülei tánctanárok voltak és fiukat is erre a szakmára nevelték, aki már 16 éves korában táncot taníthatott. Később a táncos múltjára hivatkoznak azok, akik azt állítják, hogy nagyon jellegzetes, könnyed mozgása volt a pályán játékosként. Akkoriban Magyarországon a foci épp fénykorának kezdetét élte, Béla pedig tehetséges volt, így 18 éves korában le is igazolta őt a Törekvés, két évre rá pedig már az első ligában rúghatta a bőrt, sőt, az MTK-val rögtön meg is nyerte a bajnokságot. A jó szezon aztán behívót ért számára a válogatottba is, itt viszont elsősorban nem a játékával, hanem viselkedésével tette le a névjegyét.

Történt ugyanis, hogy beválasztották őt az olimpiai csapatba 1924-ben, így Magyarországot képviselve Párizsba utazhatott, itt viszont egy cseppet sem tetszett az amúgy is lobbanékony természetű suhancnak, hogy a csapattal több, magát szakembernek mondó öltönyös utazott, mint játékos, ezen kívül az is nagyon zavarta, hogy a szállás sokkal jobban a szórakozásra, sem mint az edzésre és a csendes felkészülésre van berendezve. Nemtetszésének elég furcsa módon adott hangot – döglött patkányokat akasztott a magyar csapattal kiutazó szakemberek ajtóira. Hogy honnan szerzett patkányokat, az egy nagyon jó kérdés, de a szövetség nem díjazta kreatív megnyilvánulását és itt be is fejeződött Béla válogatott karrierje.

valogatott-1924

A magyar olimpiai válogatott 1924-ben. Guttmann balról a negyedik.

1922-ben a zsidóellenes rezsim elől Bécsbe menekült, ahol a ma már nem létező Hakoah Wien-ben játszott (a hakoah egy héber szó, magyarul erőt jelent). Az elsősorban zsidó szurkolókra számító Hakoah egy gazdag csapat volt akkoriban, és rengeteg külföldi túrán vettek részt a játékosok, akik még New Yorkba is eljutottak. Bélának annyira megtetszett az USA, hogy 1926-ban ki is költözött és a New Yorkban élő jelentős zsidó kommuna csapatában, a Hakoah New Yorkban játszott a New York Giants után. Ezt követően a hakoah-os csapatok úgy döntöttek, hogy egyesülnek, s legjobb játékosaikból létre is jött a roppant jól hangzó Hakoah All-Stars, Bélánk pedig ebből a buliból sem maradt ki és egy esztendőn át velük nyomta.

hakoah

a Hakoah Wiennel New Yorkban (1925)

44 éves korában úgy döntött, hogy befejezi játékos karrierjét és edzőnek állt. Elsőként korábbi csapatát, a Hakoah Wient-t vezette egészen 1938-ig, de közben még két évig volt egy kitérője a holland Twenténél is, ami megint csak egy érdekes eset. A szerződésének egyeztetése során követelt magának egyfajta bónuszt, ha a Twente megnyerné a bajnokságot, ez azonban egy akkora összeg volt, ami akár csődbe is juttathatta volna a csapatot. A Twente viszont abban az évben úgy indult neki a szezonnak, hogy az előrejelzések kiesőként, vagy a kiesést éppen csak elkerülő csapatként jelölték meg, így a klubelnök úgy érezte, nem kockáztat azzal, ha rábólint Guttmann feltételeire. Abban az évben viszont a Twente nemhogy elkerülte a kiesést, de versenyben volt a bajnoki címért, a végén pedig a harmadik helyen végzett, mindössze két pontra lemaradva a bajnok Feyenoord mögött. Arról már sehol sem írnak, hogy a klubtulaj hány pszichiátert látogatott meg az év során, vagy, hogy mekkora intenzitással őszült, az viszont ziher, hogy szezon végén fújhatott egy nagyot.

A következő állomása haza vezette őt, az Újpesttel pedig rögtön bajnok lett, de időközben kitört a II. világháború, neki pedig zsidó származása miatt menekülnie kellett. Nem tudni, hogy pontosan mi történt vele a háború alatt, de valahogy eljutott Svájcba és ott várta ki a háború végét, viszont a testvére és sok otthon maradt rokona is meghalt a nácik kezei alatt.

A háború véget ért, ő pedig hazatért és a Vasas kispadjára ült le, ahol a fizetését zöldségben kérte, hisz a ledózerolt Magyarországon ez akkor nagy kincs volt. Itt viszont össze is akaszkodott a klubelnökkel, aki bele kívánt szólni a csapatösszeállításba, így távozott is a zsidó kézben lévő Maccabi Bukaresthez, onnan pedig vissza a Kispesthez.
Itt id. Puskás Ferencet (Puskás Öcsi apját) váltotta a kispadon, ifj. Puskás Ferenccel pedig gyakran keveredett vitába, ami igencsak megnehezítette a munkáját. Egy Győr elleni mérkőzés során annyira feldühítette őt egyik játékosa, név szerint Patyi Mihály teljesítménye, hogy félidőben arra kérte, ki se jöjjön az öltözőből. Ez azt jelentette volna, hogy emberhátrányban folytatják a játékot. Puskás persze meggyőzte Patyit, hogy játsszon, Guttmann pedig ezen annyira felháborodott, hogy felment a nézőtérre és ott várta ki a meccs végét teljes érdektelenséget mutatva. Aznap este hazament és nem tért vissza a csapathoz.

Abban az időben sok magyar játékos és edző dolgozott Olaszországban, Guttmann pedig ebből sem akart kimaradni, így belevágott. Hat év alatt több olasz csapatnál, sőt az argentin Quilmesnél és a ciprusi APOEL-nél is megfordult, a nagy durranást viszont az AC Milan vezetése jelentette számára 1953-tól. Olyan nagyszerű játékosok álltak itt rendelkezésére, mint Gunnar Nordahl, vagy Juan Alberto Schiaffino, a jó eredmények pedig jöttek is, a klubvezetéssel viszont itt sem találta meg az összhangot és néhány összetűzés után ki is tették a szűrét. Távozása után így nyilatkozott: „Kirúgtak, pedig nem vagyok sem bűnöző, sem pedig homoszexuális. Viszlát!”. Innentől kezdve Guttmann minden egyes szerződése előtt követelt egy olyan záradékot, amely védte őt az elbocsájtástól abban az esetben, ha a csapata a tabella élén tartózkodna.

milán

Guttmann és az AC Milan

Az olaszországi kiruccanás után Béla ismét hazatért a Honvédhez, ahol olyan játékosokat tudhatott soraiban, mint Puskás, Kocsis, Czibor, Bozsik és Grosics. Az 56’os forradalom alatt a Honvéddel éppen az Athletic Bilbao ellen szerepeltek idegenben európai kupameccsen és 3-2-re kikaptak, azonban a forradalmat leverték még a hazai visszavágó előtt, így a játékosok úgy döntöttek, inkább Brüsszelben játsszák le a visszavágót. Egy eseménydús 3-3 után a Honvéd kiesett, a játékosok pedig nem akartak hazatérni, ezzel viszont a magyar bajnokságból való kizárással, ill. komoly pénzügyi gondokkal kellett volna szembenézniük. Guttmann és a csapat végül úgy döntöttek, hogy belevágnak egy portugál-spanyol-olasz túrába ahonnan komoly bevételt reméltek, viszont ezzel maguk ellen fordították a FIFA-t és a szovjet befolyás alatt álló MLSZ-t. A Honvéd ekkor egy fantasztikus csapat volt. Guttmannék megverték a Barcelonát és 5-5-ös döntetlent játszottak a Real Madriddal, ám a pénzügyi gondok megmaradtak és a csapat közel került a felszámoláshoz. Azt, hogy mennyire népszerű volt akkor a világban a Honvéd az is bizonyítja, hogy a Mexikói Nemzeti Bajnokság menedéket ajánlott nekik és egyet helyet számukra a bajnokságukban, de Guttmannék ezt elutasították, és egy minibajnokságra való felkérést részesítettek előnyben, ahol a brazil Flamengo és Botafogo ellen kellett játszaniuk. A FIFA közben hivatalosan is illegálisnak nyilvánította a csapat működését, ill. a Honvéd nevet is betiltotta. A dél-amerikai túra után a játékosok hazatértek, majd szétszéledtek, Guttmann viszont Sau Paulóban maradt. Egy szezont húzott le ott és a Sau Paulóval a 4-2-4-es felállást használta, amit aztán a brazil válogatott is magáévá tett és még abban az évben (1958) meg is nyerték a Vb-t.

A sikerei ellenére elhagyta Brazíliát és meg sem állt Portugáliáig, ahol a Porto kispadjára ült le és meg is nyerte a bajnokságot, ha már ott volt. Na és ekkor jött a pillanat, amikor leesett a világ álla, Guttmann ugyanis aláírt a rivális Benficához, ahhoz a csapathoz, amely elől elhalászta a bajnoki címet. Hatalmas felháborodást kavart ezzel országszerte, és ha ez még nem lett volna elég, azonnal el is bocsájtott 20 játékost a felnőttcsapatból, neki ugyanis a fiatalokkal voltak tervei.
Ekkor indult útjára a történet, ami a Benfica nagy könyvében azóta is aranybetűkkel van beírva. Egy fodrászszalonban beszélgetett épp egy brazíliai játékosfigyelővel (José Bauer), akit még Sau Paulóból ismert, az ibse pedig mesélt neki egy mozambiki srácról, aki hihetetlenül tehetséges és olyan gyors, mint a villám. Guttmann valószínűleg jól ismerte Bauert és bízott is benne, hiszen szinte azonnal Mozambikba repült, meglátogatta a srácot, s miután tetszett neki, amit látott három év alatt egy kb. ezer eurónak megfelelő összeget ajánlott a szüleinek, ha elengedik őt a Benficába. A srác testvére az összeg dupláját javasolta, Guttmann pedig azonnal belement ebbe is, a srác pedig utazhatott Lisszabonba. A srácot úgy hívták, hogy Eusébio da Silva Ferreira.

eusebio és béla

Eusébió és Guttmann

A sztorihoz még az is hozzátartozik, hogy Eusébiót a Sporting Clube de Lourenco Marques-ből hozta el Guttmann, amely a városi riválisank, azaz a Sportingnak volt amolyan fiókcsapata. Hatalmas vita tört ki a két csapat vezetősége között, amely odáig fokozódott, hogy már a fiatal Eusébio elrablásától tartottak, akinek ezért egy algarvei hotelben kellett rejtőzködnie két hétig, Portugáliába „csempészése” során pedig a Ruth Malosso fedőnevet kellett használnia.

Ezek után teljesen jogos volt a felháborodás a benfiquisták között, hiszen nem tudták, hogy mire számíthatnak az új szezonban. A vezetőség is kételkedni kezdett abban, hogy megfelelő emberre bízták-e a klub jövőjét, de a többit már tudjuk. Guttmann Béla Eusébióval, Colunával és Águasszal Európa egyik legenergikusabb, legszebb focit játszó és leghatékonyabb csapatát teremtette meg. „Sosem érdekelt, ha egy csapat gólt rúgott nekünk, mert mindig tudtam, hogy mi többet rúgunk majd” -állította.

bl

Eusébió, Guttmann és Coluna a BEK trófeával (1961)

Itt és itt olvashattok arról, hogy miként nyerte meg a Benfica a BEK-et 1961 és 1962-ben.

Sikerei után a vezetőség elé állt és fizetésemelést követelt magának, amit nem kapott meg. A klubelnök arra hivatkozott, hogy nem volt a szerződésébe foglalva a sikerek utáni fizetésemelkedés, tehát nem köteles ennek eleget tenni. Guttmann ekkor mondott fel és ekkor hangzott el a szájából az a bizonyos átok, mielőtt kiviharzott a teremből.

Holott a harmadik ligában szereplő Port Vale nagyon szerette volna őt alkalmazni, Guttmann még csak szóra sem méltatta őket és meg sem állt Dél-Amerikáig, ahol az uruguayi Penarollal megnyerte a bajnokságot. Ez volt az utolsó trófeája.
Dolgozott még az osztrák válogatott élén, aztán újra visszatért a Benficába, ahol a 65’ös BEK döntőben képtelen volt feloldani saját átkát. Megfordult ezek után Svájcban, Görögországban és Ausztriában, s aztán Portóban fejezte be a karrierjét, pont annál a csapatnál, akiket annak idején meghökkentő módon faképnél hagyott.

Az biztos, hogy Guttmann Béla egy rendkívül ellentmondásos személyiség volt. Lobbanékony, ellentmondást nem tűrő természete gyakran sodorta olyan helyzetekbe, hogy karrierje végképp véget érhetett volna, ő azonban mindig feltalálta magát, ha kellett kontinenset váltott, és ami a legfontosabb, értett ahhoz, amit csinált. Sosem félt új dolgokat kipróbálni, kritikus döntéseket hozni és valahogy mindig jól tudott kijönni a dolgokból. Guttmann Béla az egyike volt azoknak, akik megalapozták a totális futballt, sőt, vannak, akik azt állítják, hogy Guardiola Barcája sem lett volna olyan, amilyen, ha ő nincs, de erről is egy külön posztot lehetne írni.

Legyen elég annyi, hogy egy zseni volt a maga idejében, és botrányai, na meg az átka ellenére büszkének kell lennünk rá, hiszen nélküle nem lett volna a Benfica az, ami – a világ egyik legnagyobb csapata.

A posztot az évek során felgyülemlett kusza jegyzeteim, a Wikipedia és Alex Philpott: Béla Guttmann: The man who cursed Benfica c. írása alapján állítottam össze.