[Somos Benfica!] A meccs, ami a Juventusról szólt, de mi nyertük meg

garay juveTeljesítettük az elsődleges feladatunkat, vagyis megvertük a Juventust hazai pályán. Nem támadtunk többet, javarészt nem is nálunk volt a labda, ami meglehetősen szokatlan nekünk, de az olasz majdnembajnok nem az Arouca, és még csak nem is az Alkmaar. Ekkora erőket képviselő csapat ellen, mint a Juve, igencsak ritkán játszunk, lássuk hát, hogyan sikerült az odavágó.

Nem kell hinni a hazai sportlapoknak, akik azt írják, hogy az első tíz percben lerohantuk a Juventust. Ez azért messze volt a lerohanástól, de tény, hogy mi kezdeményeztünk ekkor. A korai gól sem akcióból született, hanem egy szögletből, ahol Sulejmani, akinek a játékától igencsak tartottunk, nagyszerűen tekert, Garay pedig megmutatta, hogy nem csak a gyengébb csapatoknak, de egy Juvenek is képes betalálni sarokrúgásból. Az mondjuk egy külön talány, hogy Bonucci, aki a Serie-A egyik legjobb hátvédje, hogyan fagyhatott be ilyen látványosan Garay mellett, de a lényeg, hogy Ezequiel megint profin megoldotta, így pedig már akkor megszereztük a vezetést, amikor még meg sem találtam a kényelmes pozíciót a kanapén.

Ezt követően pedig nemsokára választ kaphattunk arra, hogy mi a hátránya egy korai gólnak. Az egy dolog, hogy a portugál bajnokság kis- és középcsapatai ellen ilyenkor kissé visszaveszünk a tempóból, esetleg néha még át is engedjük nekik a terepet, de a Juventus az ilyesmit már kegyetlenül büntetni tudja. Nem is igazán azzal volt a probléma, hogy visszavettünk a tempóból, hanem azzal, hogy egy idő után kicsúszott a kezünkből ez az egész és nem tudtuk már kordában tartani Conte csapatát – azt vettük már csak észre, hogy egymás után vezetik ránk a támadásokat. Ez az egész szituáció nagyon új volt Enzóéknak is, szinte látni lehetett, hogy mennyire meg van zavarodva mindenki. Ha itt-ott meg is szereztük a labdát, húsz másodpercnél tovább nem volt nálunk.

Csakis azért húzhattuk ki a 73. percig kapott gól nélkül, mert Maxi, Luisao és Garay egyszerűen mindig jó helyen voltak és az utolsó pillanatokban mindig szerelni tudtak, vagy pedig menteni egy nagyot – no meg persze ne feledkezzünk meg Artúrról sem, akinek szintén volt egy-két nagy védése. Ez a védelem már régóta jól működik, de a PSG óta senki sem tornáztatta meg őket annyira, mint Tévezék.

garay ugrik

– Nézzétek, ott ugrik a meccs embere!

A tanácstalanságunk egyik fő oka az lehetett, hogy nem volt se Salviónk, sem pedig Gaitánunk. Sulejmani nagyon igyekezett a bal oldalon, Siqueirával együtt jól kevertek, de egy idő után kipurcant és nem volt tovább. A játékunk egyik fő eleme, tehát a széljáték ezúttal kiesett, Enzóék pedig egy kicsit úgy mozogtak a pályán, mint az emlékezetkieséses forgalomirányító rendőr, aki elszökött a kórházból és egy kereszteződés közepén találja magát alsógatyában, miközben minden irányból dudálnak rá a türelmet még csak távolról sem ismerő sofőrök. Dereng neki egysmás, de érzi, hogy valami hiányzik.

Sejteni lehetett, hogy ennek a nyomásnak nem fogunk bírni végig ellenállni és lám, a 73. percben be is következett, amitől tartottunk. Luisao egész eddig tanár volt, de a nagy számok törvénye alapján most ő is hibázott. Tévez megkapta a labdát, aztán egy egyszerű, de hasznos csellel Maxit és a kapitányt is befűzte, majd pedig Artur lábai közt talált a kapuba. Kezdett körvonalazódni a blama, mert még az 1-1 is borzalmas eredmény otthon – onnan már tényleg csak a Juventuson múlt volna a dolog Torinóban.

Olyan dolog történt viszont, amit senki nem várt. Az addig oké, hogy Conte csapata is visszavett a tempóból a gól után, de még ezt követően sem játszottunk úgy, mint akinek a játékában benne van a gól. Derült égből villámcsapás – szokták mondani, és Lima gólja valóban ilyen volt. Nem csak hirtelen jött, de az ereje is akkora volt, mint egy villámnak. Én pedig, mint egy feltuningolt porszívó, vissza is szívok minden rosszat, amit eddig Limáról találtam mondani, mert ez egy tipikusan olyan gól volt, ami fejbe vágja az embert és egy csapásra megváltozik a világnézete. Kaki voltál Lima, de most már te vagy az Isten!

Ezután pedig ismét jöttek az izgalmak – Markovic eresztett el egy okos lövést, ami nem sokkal ment mellé és a Juve előtt is adódtak még helyzetek, de 2-1 maradt a végeredmény.

lima gólja juve 1

már csak egy veretlen csapat van a mezőnyben, azok pedig mi vagyunk

Egy dolgot rontottunk el ezen a meccsen, de azt nagyon. Hagytuk a Juventust érvényesülni és egyszerűen nem tudatosítottuk, hogy ha akarunk valamit, akkor azt hazai pályán kell véghezvinni, mert Torinóban már késő lesz kapkodni. Lima most még kihúzott bennünket a szarból, de abszolút nyitott továbbra is a párharc. Semmit sem számít, hogy a torinói középkezdéstől számítva is mi állunk majd továbbjutásra, mert gól nélküli döntetlen egészen biztosan nem lesz. Viszont az is biztos, hogy semmi okunk nincs pánikolni és megijedni a Juventustól, mert idén már nem egyszer megmutattuk, hogy idegenben sem fossuk össze a méregdrága szerelést. Izgalmas ki-ki meccs lesz az, annyi szent!

Ide kattintsatok a meccset összefoglaló videóért!