[Somos Benfica!] Mély lábnyomot hagytunk Észak-Londonban

luisao emberBár a beharangozóban elmondtam, hogy a lehető legjobbkor futottunk össze a Tottenhammel, viszont azt még én sem gondoltam, hogy ilyen simán legyőzzük az angol csapatot. Hihetetlenül büszke vagyok most a csapatra, különösen Luisaóra, aki karrierje őszén talán élete legjobbját nyújtotta.

Több, mint tíz éve Benfica játékos, de én nem emlékszem, hogy valaha is duplázott volna, igaz, ez még önmagában nem érne rögtön MOTM-címet. Luisao tavaly már gyengélkedett. Lassú volt és többször is becsapták a csatárok, de az is gyakran előfordult, hogy szimplán elügyetlenkedte a védekezést, mi pedig úgy gondoltuk, szép volt, jó volt, de lassan már el kellene gondolkodni a pótlásán. Na most ehhez képest Luisao idén valósággal szárnyal és ez most ne úgy képzeljük el, hogy gyorsabb lett, de az, hogy csak elvétve kapunk gólokat, az ő érdeme nagyrészt. A Tottenham ellen is elképesztően stabil volt, ezen kívül pedig 90 percen át öntötte a lelket csapattársaiba, plusz még berámolt kettőt Llorisnak (a másodikat nem is akárhogy!).

Pedig nehezen indult az egész. Kicsit szokatlan volt látni, hogy nem dominálunk látványosan. Nem mintha veszélyes lett volna a Spurs, de nyugtalanító volt, hogy míg máskor úgy lubickolunk a széleken, ahogy kedvünk tartja, ez itt most nem működött.

A rotálás sem volt olyan mértékű, mint a PAOK ellen – JJ csak Sílviót, Sulejmanit, Amorimot és Cardozót szorította be a kezdőbe a perememberek közül (Cardozóra fura ezt mondani, de a sérülése óta tényleg a peremre szorult), közülük pedig Amorim kegyetlenül jól muzsikált Enzo szerepkörében, sőt! Enzo az egyik legfontosabb láncszeme a csapatnak, méghozzá olyan, aki nincs reflektorfényben, hiszen az ő feladata nem olyan látványos, mint a többieké. Ezzel szemben Amorim tett róla, hogy alaposan megmutassa őt a kamera több ízben is. Ahogy indította Rodrigót az első gólnál, az tökéletes volt – érezte Rodrigo is, hogy egy ilyen indítást tökéletesen is kell befejezni, a többire pedig nem emlékszem, mert eufóriába kerültem.

rodrigoalMeglepő volt látni azt is, hogy látványosan gyorsabbak voltunk az angoloknál – mind sebességben, mind pedig a szituációk lereagálásában a Tottenham fölé nőttünk. Nem mondom, hogy ennek közvetlenül kulcsszerepe lett volna a győzelemben, de alaposan összezavarhatta Sherwood legényeit, főleg a hátvédeket, akik vagy nem voltak rendesen felkészítve a csapatunkból, vagy pedig valami nagyon erős drogok hatása alatt álltak. Naughton hibáiról pl. egy külön posztot lehetne írni, de az is érthetetlen, hogy hogyan maradhatott Luisao üresen a szögletnél, ahol aztán a második gólunkat szerezte. Ez súlyos felkészületlenségre vall, mert ha egy picit is feltérképezték az angolok a csapatot, tudhatták, hogy a kapitány feje a legveszélyesebb a rögzített helyzeteknél (utóbb kiderült, hogy a lába is).

luisao ordítA harmadik gól pedig hatalmasat szólt. Mondanám, hogy Luisaóról nem gondolná az emberfia, hogy így be tudja verni, de aztán eszembe jutott, hogy rúgott ő már nagy gólt (Luisao gólja a PSV Eindhoven ellen 1:00-tól).

Az a helyzet, hogy el lehetne eregetni néhány közhelyet, miszerint a párharc csak a visszavágó után van lefutva, de hazai pályán egyenesen kizártnak tartom, hogy a Spurs három góllal megverjen minket, így lehet kalkulálni azzal, hogy áprilisra is négy fronton leszünk még versenyben, és ha JJ továbbra is ilyen jól fogja forgatni a lapokat, akkor azt hiszem, hogy aggódnunk sem kell majd. Le a kalappal az öreg előtt, hogy képes volt alkalmazkodni a helyzethez és kis idő alatt ennyire átszervezni a csapat arculatát jóformán ugyanazokkal a játékosokkal. Viszont megint tett róla, hogy másnap ne csak a játékról beszéljenek a lapok, hanem róla elsősorban.

jj 3Történt ugyanis, hogy miután alaposan kiörömködte magát az első két gólunk után, a harmadikot követően már csak odafordult fapofával Sherwood felé, és három ujjával megmutatta neki, mennyi az eredmény. Én bírom JJ-t, meg minden, de néha úgy viselkedik, mint egy ötéves. Aztán még csodálkozik, hogy Sherwood odajön érdeklődni, hogy mi is akart ez lenni tulajdonképpen, mert nem nyerte el a tetszését a gólörömnek ez a fajta megnyilvánulása. De mit csodálkozik? Még neki állt feljebb. Ejnye-bejnye Jesus úr, minden tiszteletem az Öné, de a jövőben ha kérhetem tessék a Benfica címeréhez méltóan viselkedni, mert senkinek sem tesz jót, ha egy ilyen nagyszerű meccs után arról beszélnek az emberek, hogy mi történt a pálya mellett. Ami a pályán volt, csakis az a lényeg, arra viszont még sokáig fogunk emlékezni.