Tíz éve már, hogy nincs velünk Miki.

A mai nap igazán szomorú dátum minden benfiquista számára: ma tíz éve, hogy elment közülünk Fehér Miki, és ma emlékezünk először úgy Eusébio születésnapjára, hogy nincs köztünk a Fekete Párduc.

Bár minden évben elkap a szomorú hangulat, idén valahogy Eusébio halála miatt minden máshogy alakult. Már tavaly év vége óta tervezgettem, hogy hogyan lehetne méltó emléket állítani Mikinek ezen a szomorú kerek évfordulón, de végül semmi olyan nem jutott eszembe, ami igazán hozzá tudna tenni ahhoz a gyönyörű életműhöz, amit Fehér Miki magáénak tudhat.

Miki 24 évet volt köztünk, ezalatt azt hiszem örökre beírta magát minden sportszerető magyar és portugál emlékezetébe. Ő az az ember, aki ha eszembe jut, akkor egyszerre mosolygok, és szorul össze a szívem. Ő az az ember, aki alázattal, valóban a futballért élve tette amit tett. Ő az az ember, akit még kiskamaszként vesztettem el, de örökké hiányozni fog. Korábban így írtunk róla:

Egy megemlékezés “Tudom, hogy most is mosolyogsz” címmel az én tollamból.

 

Gomes88 a győri utánpótlás focistájaként élte át a tragédiát, az ő történetét itt olvashatjátok.

Szerencsére emléke nem merült feledésbe. A portugál szurkolók ma is megemlékeznek róla, és itthon is évről évre olvashatóak szívszorító megemlékezések Mikiről. A taccs.hu rövid életrajza Mikiről itt olvasható.

Nyugodj békében, Miki! Tudom, hogy most is mosolyogsz…