Luís Leal és a Dzsudzsák-effektus

Luís Leal

Másfél évvel ezelőtti feljutása óta a portugál élvonal egyik üde színfoltja az Estoril csapata. Marco Silva tanítványai az előző idényben újoncként mindjárt El-indulást harcoltak ki, és ez a lendület a mostani szezonra sem hagyott alább: a kanárik tisztességesen helytálltak a nemzetközi porondon, a bajnokságban pedig továbbra is ott vannak közvetlenül a nagyok mögött. A remekül működő gépezet egyik fontos láncszeme volt a házi gólkirály, Luís Leal, akinek pályafutásával tavaly egyszer már foglalkoztunk. A 26 éves támadó mostanra akár magasabb szintre is léphetett volna, hiszen francia, olasz, spanyol és török kérői is voltak, ám São Tomé és Príncipe legnevesebb fia másképp döntött.

Luís barátunk a napokban igent mondott a szaúdi Al-Ahli Dzsidda ajánlatára, így egy európai topbajnokság helyett az arab világ felé vette az irányt. Ha azt nézzük, hogy az Al-Ahli egész edzői stábja portugál, élén Vítor Pereirával, valamint azt, hogy a luzofón vonalat képviseli a csapatnál Mossoró (ex-Braga), Bruno César (ex-Benfica), Szuk Hjun-Dzsun (ex-Marítimo) és a már régóta ott légióskodó Victor Simões is, akkor már talán nem mondható olyan meglepőnek a döntés.

Persze mondanom sem kell, pénzügyileg is nagyon jól járt a derék São Tomé-i: az A Bola szerint tízszer annyit fog keresni, mint Estorilban. Szakmailag azonban már erősen vitatható a döntés. Kicsit olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, mint amikor Dzsudzsák Balázs anno a PSV-ből mehetett volna Spanyolországba, Németországba vagy Angliába is, erre Mahacskalába igazolt, persze szigorúan szakmai szempontok figyelembe vételével…

Nos, ami biztos: Leal egyéves szerződést írt alá a dzsiddai klubbal, szóval ha esetleg rosszul sülne el a közel-keleti kaland, akkor még időben visszatérhet az európai klubfutball élvonalába. Véleményem szerint több van az ő karrierjében, minthogy megélhetési focista legyen.